Régi tartozásom a nagykövet lótusz történetének leírása.
1997-ben, a Japán-Kína Közös Nyilatkozat (日中国交正常化) aláírásának 25. évfordulójára a japánok élő cseresznyefákat ajándékoztak Vuhszi (无锡) városnak. Viszonzásul Dzsó Dzsün-szin, a japán kapcsolatok városi nagykövete 125 darab különleges lótuszmagot küldött Japánba.
Vuhszi a Jangce folyó deltájában, a folyó déli oldalán és a Taj-tó partján található. Ősi város, a Tavasz és Ősz korszakban alapították. 1983-ban települések és két város egyesítésével lett hétmillió lakosú tartományi székhely.
Az ajándékba kapott magokat neves japán lótusztenyésztő mesterek között osztották széjjel. Piros, nagyvirágú fajta, amely a japán-kínai barátságot szimbolizálja. A magról felnevelt növények szépen teremtek, a lótuszmesterek folytatták a terjesztést magajándékokkal. Én Innami szan barátomtól kaptam egy pár magot, és a COVID évében, 2021-ben vetettem el. Tavaly sikerült megvirágoztatni. Természetesen folytattam a terjesztést, és ezáltal mi is bekapcsolódtunk a japán-kínai lótusz-barátságba. Idén két barátomnál és a Hopp Ferenc múzeumban is a nagykövet lótuszok szépen virágoznak.
A nagykövet lótuszt (大使蓮 taishiren) az ősi kínai lótusz és a japán Ohga lótusz (大賀蓮) összeporzásával hoztak létre. Magassága: 1,3-2 m. A virág átmérője körülbelül 20 cm, színe piros, kinyílva sötét rózsaszín. Virágzási időszaka június közepétől szeptember végéig tart. Természete: reggel korán, lassan bontogatja a szirmait, és körülbelül 7-9 óra között éri el a legszebb állapotát, de kora délutánra a virágok becsukódnak.
a szirmok a napsütésre éppen kezdtek kinyílni, és Babika rám tekintett.
