Miért pereg le a víz nagyon gyorsan a lótusz leveleiről?
Vendégeimet azzal szoktam elkápráztatni, hogy vékony sugárban vizet csorgatok a levelekre, és a lecsurgó víz különböző méretű vízgyönggyé ugranak össze, és leperegnek e levelekről.
Ennek igen érdekes növénytani oka van. A lótusz levelek sztómái (légzőnyílása vagy mai szakszóval gázcserenyílása) a levelek felső hámrétegében koncentrálódnak, ellentétben a
legtöbb más növénnyel, amelyek sztómái az alsó hámrétegen, azaz a levél hátoldalán találhatók. A biológusok ezt az ultra víztaszítási tulajdonságot ultrahidrofóbitásnak nevezik.
ellenben a vízcseppek kis vízgyöngyök
Hőszabályozás avagy termogenézis. A Nelumbo nemzetség szokatlan tulajdonsága, hogy hőt tud termelni, amit az alternatív oxidáz útvonal használatával tesz. Ez az útvonal a szokásostól eltérő, alternatív elektroncserét foglal magában, amelyet az elektronok követnek, amikor energiát termelnek a mitokondriumokban. A termogenezis a virág edényére (magtok), porzójára és szirmaira korlátozódik, de ezek a részek mindegyike egymástól függetlenül termel hőt anélkül, hogy a virág más részeinek hőtermelésére támaszkodna.
A kérdés, hogy miért teszi ezt a lótusz virága?
A legelterjedtebb elmélet szerint a virágok termogenézise főleg szaporodási okból működik. A meleg, a felhevített virágok vonzhatják a beporzó rovarokat. A beporzó rovarok is felmelegednek, miközben a virág belsejében pihennek, lerakják illetve felszedik a virágport, majd továbbítják.
Végül a virágzás nagy örömömre tovább tart. A fiatal rizómákból kifejlődött lótusz meglepetésemre 4 bimbót is hozott. Kicsit megkésve, mert a többi már mind elvirágzott – összesen tíz virág gyönyörködtette eddig magát – augusztus huszadikáig, és mostantól a kis lótuszon a sor.
Itt egy mai képsor.
egy termés, egy virág, egy nagy bimbó és egy kis bimbó
