Nelumbo caspica – a Kaszpi-tengeri lótusz

 Innami-szan barátomtól a 2010-es évek elején kaptam pár szem magot, nevezetesen a kaszpi-tenegri és az alap lótusz összeporzásából származó magokat. A magok alakja is érdekes volt mert nem gömbölyded, hanem elnyúltak voltak. 2017-ben és 2021-ben keltettem egy-egy szemet, de valahogy nem sikerült megtartanom egyik növényt sem. Idén, miután a Hopp Ferenc múzeumnak és barátaimnak adományoztam öt nagykövet lótuszt, s magamnak csak két nagy növényt hagytam, ezzel helyem és kedvem keletkezett a következő próbára, a maradék két szem maggal. Gyorsan keltek, szépek lettek.

Itt a mai állapot fotó.
Egyre nagyobb leveleket hozott a 20 cm-es tartóban

A keltetés részleteit a bejegyzés végére hagyva, movel szerdetném bemutatni be a kaszpi-tengeri lótuszt!

A Volga folyó, Európa legnagyobb folyórendszere, a Moszkvától északnyugatra fekvő Valdaj-hegységben ered 225 méteres tengerszint feletti magasságban, és 2 365 km hosszú útja során a Kaszpi-tengerbe ömlik, a híres Volga-deltán keresztül, mely rengeteg ágra szakadva viszi a hordalékot fokozatosan feltöltve a tenger északi felét. A Volga vízelvezető területe meghaladja az 1 553 900 négyzetkilométert. Nézzük meg térképen!

A Volga-deltája.

Forrás: Researchgate

A Volga főága mellett található az Asztraháni terület. A történelem átjáróháza. A türk nyelvű népek már a 6. században megjelentek a térségben. Első ízben a volgai bolgárok, majd a kazárok, sőt valószínűleg magyarok is éltek itt. A mongol hódítás a 13. század első felében, még Dzsingisz kán idejében érte el a területet. A Mongol Világbirodalom felosztását követően az Arany Horda uralta a térséget egészen a 15. század közepéig. Az 1430-as évektől sorra jöttek létre az új kánságok: Kazanyi (1438), a Krími (1441), az Asztrahányi (1466-), melyet az oroszok 1556-ban hódítottak meg Rettegett Iván vezetésével.

Az Asztraháni Bioszféra Rezervátum már 1919-ben létrehozásra került. Alapítója és első igazgatója a madárszakértő Vladimir Khlebnikov volt. Négy évszakos klímája van. Mára keresett idegenforgalmi desztináció lett.

November végétől a Volga-delta hatalmas jégpályává válik, és az ember egy hihetetlen utazásra indulhat hatalmas területén a sokoldalú Sever légcsónakon, amely ugyanolyan otthonosan mozog a vízen, jégen és hóban.

Mindazonáltal a legjobb idő a Delta természetének élvezetére július, amikor a ritka vízimadarak megfigyelése mellett a lótuszok is tömegesen virágoznak. Földünk egybefüggő legnagyobb lótuszállománya itt él és díszeleg.

Hogy pontosan hogyan került a lótusz, ez a szent keleti virág a Volga-deltába, története ismeretlen. Az is kérdéses, hogyan sikerült alkalmazkodnia a nagyon hideg telekhez. De az tény marad: a nyár közepén a Delta egy hatalmas területét a lótuszmező tölti be. 

A jelenlegi kutatások szerint először Friedrich Ernst Ludwig Fischer orosz botanikus 1799-ben írta le a lótuszok jelenlétét a Volga-deltájában. Az első szisztematikus leírás 1818-ból származik, a svájci Augustin Pyramus de Candolle Párizsban megjelent növényleíró gyűjteményében, ahol felsorolja, hogy glóbuszunkon eddig hol találtak lótuszokat. Íme itt a bejegyzés:

A kötet címe: Regni Vegetabilis Systema Naturale,
alcíme: sive Ordines, Genera et
Species Plantarum Secundum Methodi Naturalis Normas Digestarum et Descriptarum
Az első kötet 1818-ban, a második 1821-ben jelent meg. Forrás: link

Ismerjük, hogy a lótusz virágai csak három-négy napig élnek. Élénk rózsaszínben jelennek meg, majd fokozatosan elhalványulnak, ahogy elhervadnak. Akárcsak a szakura, a lótusz is élő szimbóluma az élet múlandóságának. Illata csodálatos: ha egyetlen virágból szeretnéd érezni, le kell hajolnod hozzá. De amikor sok, teménytelen lótusz van, akkor mind árasztva a saját illatát, azt semmiképp sem lehet nem észrevenni. Olyan, mintha magát a tiszta gyengédséget lélegeznéd be.  

Volga-delta lótusz nézőképek. Forrás: Google search 

Gyönyörű halvány lila színű virágok. Remélem, hogy nekem is sikerül megvirágoztatni az alábbiakban bemutatott lótusz palántát.

Kikelt, 2026 július 9-én

Ültetés a nevelőedénybe

homokkal befedve

vízzel feltöltve

jönnek a levelek

A várható nyárvégi szép idő még erősítheti a növényt a teletetés előtt.

Lótusz-ikebana

 Innami szan barátom írta

Közeledik a lótuszvirág-szezon vége, már csak az utolsó virágok nyílnak. Ennek alkalmából egyesületünk augusztus utolsó hétvégéjén – immár hatodik éve – lótusz-ikebana (virágrendezési) kiállítást szervezett. A rendezvénynek a Utsunomiya központi parkjában található Zöldfelület-tanácsadó Központ kiállítóterme adott otthont. Sorban a második kiállítást is megrendeztük, a COVID-19 járvány idején.

Az idei kiállítás plakátja

Sokáig vonakodtunk attól, hogy levágjuk a lótuszvirágokat – hiszen ez egy élet kioltását jelenti – különösen érzékeny lépés lehet az Obon ünnepi fesztivál előtti napokban. Obon az ősök szellemeinek tiszteletére rendezett buddhista országos családi emlélezés. Ám a szezon lecsengésével arra a meggyőződésre jutottunk, hogy a lótusz szépségének kiemelése ikebana megkomponálásával, igazolhatja azt a cselekedetünket, hogy virágrendezésbe is bevonjuk a lótuszokat.

Az idei lótusz-ikebana kiállítás előkészületei

A helyszín korlátozott befogadóképessége miatt a résztvevő kiállítók számát maximum 20 főben határoztuk meg. A részvételi díj csak 1000 jen – ez ritka lehetőség, mivel a lótusz alapanyagként általában túl drága a szokásos ikebana elkészítéséhez. 

A lótusz-ikebana szabályunk: A résztvevők saját kedvenc vázáikat használják, és tetszésük szerint rendezik el a virágokat, átlépve az egyes ikebana iskolák határait, így valódi „szabad stílusú” ikebanát alkothatnak. 

Szépen sorkoznak a lótusz-ikebanák

A kiállítás mára kedvelt éves eseménnyé vált, és szilárdan beépült a lótuszairól ismert Utsunomiya városának kulturális életébe. Nézzünk meg néhány kompozíciót!

Álló elrendezés gömbvázában

Tálas elrendezés

Virág, bimbó, termés

A 6. Lótusz Ikebana Kiállítás sikeresen lezajlott augusztus 29-én és 30-án. 

A megrendezés kicsi titkai: A júniusi kevés napsütés miatt idén kevés virág nyílt; sőt az Utsunomijában található lótuszok már a magtokos állapotba kerültek, ezért a prefektúra északi részén fekvő, általam ismert lótuszmezőhöz fűztem reményeimet. 28-án este melles csizmában belegázoltam a lótuszmezőbe, és még sötétedés előtt sikerült elegendő megfelelő növényi anyagot gyűjtenem. Másnap hajnalban, nem sokkal öt óra előtt már szakadt az eső; melles csizmában és esőruhában lótuszleveleket szedtem, majd – a reggelit kihagyva – egyenesen a helyszínre indultam, hogy biztosan odaérjek a reggel 8 órára kitűzött gyülekezőre. A lótusz-ikebana egy napig szépen mutat, de másnaposan már a levelek hervadnak, ezért a leveleket a másnapi nyitás előtt cseréljük.

Gratulálunk a sikerhez!

Fotó: Innami Yózó Facebookja.

A 2026-os év eddigi eseményei

 A teleltetés jól sikerült. Hideg januárt kaptunk, melyet szokatlanul enyhe február követett, majd március-április pedig rekordközeli meleget hozott. Májusban is nagy hőmérsékletugrásokat tapasztaltunk, ami nagy szárassággal járt együtt.

A met.hu honlap grafikája

Szerencsére mind a négy dézsa – a fagymentes bejárati szélfogóban – nem száradt ki gyorsan, összesen kétszer kellett egy kis vízzel a dézsa fala mellett megnyílt agyagzsugorodási hézagot feltölteni. 

Szokásosan megvártam a cseresznyefák virágzását, és akkor hoztam ki a dézsákat. Átültetéskor erős és indulásra kész rizómákat találtam, bőséggel. Öt dézsába szétosztottam. Három új lótusz-barátomnak induló anyagot adtam, valamint a Hopp Ferenc múzeum is kapott rizómákat, mert náluk sajnos a teleltetés nem sikerült.

Nagyon lassan indult meg a levelek kibújása. Majdnem azt állíthatom, hogy a növények meg voltak zavarodva, jó két hét kellett mire megindult a levélképződés.

Május 29. Ez a pár levél is csak hetek múltával bújt elő.

Június 8-án éjjel végre jött egy nagy zuhé, és hat nap alatt az eső varázsütésére
már jöttek a nagy levelek.

Június 19. A nagy levelek ütemesen fejlődnek!

A Hopp Ferenc múzeumnak adományozott lótusz rizómák szép leveleket hoztak,
azonban az áttelelt maradék rizómák meg se mozdultak.
Tervünk, hogy egyik növényemet óvatosan át fogjuk ebbe a díszdézsába tenni. 

Megjött a kánikula, és a magkeltetés optimális hőmérséklete!

Három magot indítottam tegnap csírázásra. 
A bal oldali kisméretű, színváltós fajta, a másik kettő ajándék mag, meglepetésnek.
Majd beszámolok az eredményről.

Fotó: ©Kiss Sándor

A nagykövet lótusz és az augusztusi virágzás

 Régi tartozásom a nagykövet lótusz történetének leírása. 

1997-ben, a Japán-Kína Közös Nyilatkozat (日中国交正常化) aláírásának 25. évfordulójára a japánok élő cseresznyefákat ajándékoztak Vuhszi (无锡)  városnak. Viszonzásul Dzsó Dzsün-szin, a japán kapcsolatok városi nagykövete 125 darab különleges lótuszmagot küldött Japánba.  

Vuhszi a Jangce folyó deltájában, a folyó déli oldalán és a Taj-tó partján található. Ősi város, a Tavasz és Ősz korszakban alapították. 1983-ban települések és két város egyesítésével lett hétmillió lakosú tartományi székhely.

Az ajándékba kapott magokat neves japán lótusztenyésztő mesterek között osztották széjjel. Piros, nagyvirágú fajta, amely a japán-kínai barátságot szimbolizálja. A magról felnevelt növények szépen teremtek, a lótuszmesterek folytatták a terjesztést magajándékokkal. Én Innami szan barátomtól kaptam egy pár magot, és a COVID évében, 2021-ben vetettem el. Tavaly sikerült megvirágoztatni. Természetesen folytattam a terjesztést, és ezáltal mi is bekapcsolódtunk a japán-kínai lótusz-barátságba. Idén két barátomnál és a Hopp Ferenc múzeumban is a nagykövet lótuszok szépen virágoznak.

A nagykövet lótuszt (大使蓮 taishiren) az ősi kínai lótusz és a japán Ohga lótusz (大賀蓮) összeporzásával hoztak létre. Magassága: 1,3-2 m. A virág átmérője körülbelül 20 cm, színe piros, kinyílva sötét rózsaszín. Virágzási időszaka június közepétől szeptember végéig tart. Természete: reggel korán, lassan bontogatja a szirmait, és körülbelül 7-9 óra között éri el a legszebb állapotát, de kora délutánra a virágok becsukódnak. 

Bimbótól virágzásig.

Beporzás 

 Négyen a nagykövetek a kertemben.

 Lótusz Babika a nagy eső után született, augusztus 31-én hét perccel tíz előtt,
a szirmok a napsütésre éppen kezdtek kinyílni, és Babika rám tekintett.

Lótusznapló július utolsó napjáig

 A nagykövet lótuszból a Hopp Ferenc múzeum kapott kettőt, idén egy tő lekerült Békésre, tavaly egy tő pedig Szentgálra.

Az első bimbót a Hopp Ferenc múzeumi, a másodikat az enyém, a harmadikat ismét a Hopp Ferenc múzeumi hozta. Mindenütt szép, egyre nagyobb átmérőjű levelekkel diszlekednek a növények. 

A legnagyobb levél átmérője 56 cm.

 Hopp Ferenc múzeum kertjében az első bimbó július 17-én
biciklikerék háttérrel

 Saját gyűjteményemben július 27-én

 Hopp Ferenc múzeum második bimbója "combosabb", és gyorsan növekszik

Gyűjteményem nagykövet lótusza az idei első virágzásra készülődik 

A bimbó közelről július 31-én

 

Szentgáli barátom gyűjteménye, együtt izgulunk azért, hogy a tavi nagykövet lótusz is hozzon virágot.

A nagykövet lótusz szaporítása

 A tavalyi jeles virágzást sok rokonom, barátom és vendégem is megtekintette. Jogosan merült fel az az igény, hogy szaporítsuk a piros virágú nagykövet lótuszt. A Hopp Ferenc múzeum kertészeti vezetője, Gódorné Hazenauer Zita, továbbá egy békési és egy herendi barátom jelentkezett, hogy örömmel fogadnak és szívesen vállalják a nagykövet lótusz csemeték gondozását. 

Szeretném összegezni egy pár lépésben az idei év indítási eseményeit. A szokásos lótusz-ébresztést idén is a cseresznyefa virágzással együtt, április 14-én végeztem el.

Telelésből kihozott dézsákat kevés vízzel feltöltöttem, és leszedtem az elszáradt részeket

a régi csonkokat meghagytam a lélegzés miatt 

Április 25-ére egymás után bújtak ki a levelek.

 

 A szerencsés sors úgy hozta, hogy május elején, az Oszakai Világkiállítás (OSAKA EXPO 2025) magyar pavilonjában több előadást is tarthattam. A szüneti napokat kihasználva meglátogattuk Innami-san barátomat Utsunomiyá-ban, akinek nyolcvannál többféle lótusza van. Amint már többször is írtam, neki köszönhetem a lótusznevelés örömeit. Természetesen ez alkalommal is kértem egy kis szaporítási eligazítást. Együtt örültünk annak, hogy a nagykövet lótusz most már Magyarországon is szaporodik, s ezzel lótuszbarátság köti össze Kínát és Japánt hazánkkal. 

 

Emlékfénykép Innami-san lótuszmesterrel, valamint Darányi István és Rácz Áron, 
az Academia Humana Alapítvány kurátoraival 

Jó ötletet kaptam, hogy a szaporításra szánt rizómákat, az ültetés után a vízben tartja, 
egészen addig amíg el nem viszik. 

Innami-san gyűjteményének egy része 

 

Hazaérve, megfogadva a jó ötletet, megkezdtem az átültetéseket. A dézsából vízsugárral mostam ki a földet, és utána vettem ki a nagy gyökércsomót, melyet a elpusztult növényrészektől megtisztítottam.

Letisztítva, átadásra készen. 
A Hopp Ferenc múzeum részére két dézsára valót ajándékoztam, 
természetesen beültetési bemutatóval egyetemben.

 

Lássuk a mai helyzetet!

 

Ezt írja Zita "Nálunk az előkertben, közvetlenül a pagoda formájú lámpás előtt kapott helyet a két lótusz. Nagyon élvezik a napos fekvést, különösen a reggeli órákban, amikor az automata öntözőrendszer finom vízpermetei szépen megtisztítják a vízfelületet – igazán kellemes kis mikrovilág alakult ki körülöttük (ld. képek). Az egész kollektíva rajong értük. " 
 

Sebestyén Laci barátom ezt a képet küldte.

 

Nálam, két dézsában, a nagykövet lótusz jól érzi magát, szépen fejlődnek. A tisztításkor leszedett félig élő növényrészeket – kíváncsiságból is – elhelyeztem egy harmadik dézsában. Mostanra már két levél kinyílt a víz felszínén.

Lássuk, hogy milyen lesz egy hónap múlva!