És jött az ősz

 Augusztus végén még szép virágzásában gyönyörködtem, és a termések is érni kezdtek.

Szeptemberben már alvásra készültek növényeim.
Az utolsó bimbó már nem nőtt nagyra és lekonyult.

 

 Konyuló levelek

 

Szépen érő magok

 Októberre megérkezett az ősz, bár még meleg volt, de a lótuszlevelek leszáradtak
és pihenőre készültek a növények.

Levelek száradása fentről lefelé, a szélétől befelé

A magok nem egyformán érnek

Jött a november, és megkezdődött a pihenés.
Leöntöttem a vizet, és kb. 6-8 cm-esre visszavágtam a leveleket és a virágszárakat.

Vágás előtt

Szárak levágva, és az első fagy jégkérget képezett a felszínen

Teleltetés, a fűtetlen előtérben, erre kialakított polcon (6-12 fok)

A felszínre 2-3 mm vastagon finom sódert szórtam.
Vizet csak akkor szabad ráönteni, ha nagyon kezd kiszáradni a talaj.

Jön a tavasz

Idén korán beköszöntött a tavasz, kezdődhetnek a lótuszok körüli munkálatok.

 A tavas lótusz levelei letörtek, vízbe esve elrohadtak.

 Az edényes lótusz, csak a régi leveleket huzigáljuk ki

 Egy kis mag szüretelés. A vízből kivett termés.

 

 Különböző  méretű magok láthatók

 Kiszedve vannak ép és nyomorék magok.

 

 Alaktalan és szép alakú magok.

A kivett magok héja kemény. Vízbe dobva a nem termőképes magok felúsznak a víz felszínére. A leszüretelt hat szem magot májusban elvetem és meglátjuk, hogy mi történik. 

Ueno Park lótuszai

Tokió egyik nevezetessége az Ueno Park. Természetesen cseresznyefáiról híres, és virágzáskor az alatta ülő népekről szól a legtöbb történet, híradás, blog. Azonban van egy nagy tava is, a 不忍池 Shinobazu no Ike, melynek négy szegmense van. Számunkra a legfontosabb, a legnagyobb szegmens, a Lótusz tó (蓮の池 Hasu no Ike), melyben a tó nevéhez híven lótuszok óriás tömege él. A tó felszíne 55 ezer négyzetméter és átlagosan 80 cm mély. Nyáron a lótuszok egészen a partig kinőnek.

A tó maga természetes tó volt, az Aizome patak szállította bele a vizet, de a XIX. század végén lóversenypálya kialakítása miatt részben lecsapolták és feltöltötték. A II. Világháború alatt a tavat ismét feltöltötték, és rizsföldnek használták. Eredetileg a nagyméretű fehér lótusz (meikyóren 明鏡蓮) élőhelye volt, de a háború után Ohga lótusszal ültették be.

Júliusi kép, háttérben a Bentendó, Szaraszvati istennőnek szentelt szentély látható.
Ő az az istennő, akit páván, hattyún vagy lótuszvirágon ülve jelenítenek meg.
A japánok Bendzaiten néven tisztelik.

Sikerült idén tavasszal felkeresnem a helyet és az alábbi kis képes riportot készítettem.

 Tél végén a parttól kb. 8-10 méteres sávban az elhalt leveleket lekaszálják a víz alatt.

 Elszáradt bambuszlevelek és néhány termés

 Az elszáradt részeket a víz szélén, a víz alatt lekaszálják

 A kaszálás során elég sok termés kerül elő

 Kihuzigálják a lekaszált részeket

 Egy termés közelről. Állaga puha, elrohadt

 A termőfejek szinte üresek

 A szél a leeresztő csatornához sodorja a termőfejeket

 a kacsák nagy élvezetére

a magot tartalmazó fejek lefelé néznek

Végül érdemes felkeresni egy japán blogot, ahol a bevezető képek után a nyári Ueno Park Napok lótusz fotóit láthatjuk. Figyeljük meg a hatalmas méreteket!

Az igazi virágnézegető a Lótusz tó virágairól készült videó, ahol a Bentendó szentélyt is láthatjuk.

A tóban nevelt lótusz termést hozott

Lassan közeleg a lótuszok lombhullása. Kezdenek a levelek szélei sárgulni, és a régebbiek el is száradnak már. Szeptember elejére jól kifejlődnek a termések. Ez a pot-purrik egyik díszítő eleme is, de más dekorációs kompozíciókban is szívesen használják. Általában a lótusztermést nem kezelik, csak szárítják, így életképes magok innen is nyerhetők.

 Virág és termés.

A fejlődő magok jól láthatók.