Lótuszvirágzás a Szegedi Füvészkertben

Idén tizenegyedik alkalommal rendezik meg a Lótusznapokat Szegeden. A rendezvény meghívója itt tekinthető meg. Itt található Közép-Európa legnagyobb, szabadtéri indiai lótusz állománya. Ennek történetét többen leírták és néhányan kutatták, kutatják. A Szegedi Füvészkert honlapján található történetet hadd egészítsen ki az alábbiakkal.

Návay Kornél az indiai lótusz vagy „padma" hazai megtelepítője

Návay Kornél (1842-1915) nemes 1871-től haláláig Csanád megye törvényhatósági bizottságának a tagja, Csanád megye tiszteletbeli aljegyzője. Mániákusan gyűjtötte a ritka fákat, növényeket, virágokat. Óföldeáki és környékén lévő birtokán varázslatos kertet hozott létre. Csodálatára nem csak hazánkból, de messze földről is jöttek látogatók. A Szárazér partjának közelében kialakított artézi-vizes tavába telepítette az indiai lótuszokat, melyek halála után is még sok évig gyönyörűen tenyésztek. Győrffy István botanikus professzor 1932-ben telepített át néhány lótusztövet az általa alapított és vezetett újszegedi füvészkertbe. Sajnos - a Szárazér melletti,  óföldeák-gencsháti Návay kastély tavából - a hozzá nem értők gondatlansága miatt az indiai lótusz 1940-ben végleg eltűnt. Az indiai lótuszról röviden a Szegedi Füvészkert honlapján.

Az indiai lótuszt - a padmát - szent virágnak tekintik. Ennek történetét hadd idézzem fel Kémeri Sándor cikkéből, mely az Uj Idők, 1914. december 13-i számábsn jelent meg.

„Egy nagyon forró nyári éjszakán a buddhista szent háromság: Siva, Visnu és Brahma leszállottak fürödni a legelső maharadzsa kertjének szent tavához. Partján nagy fák alatt, a puha pázsiton, három szűz leány nyúlánk teste hevert félaléltan a tropikus hőségtől. Még az istenek sem tudták megállani, hogy szépségükben ne gyönyörködjenek, oly tökéletesen formásak és virágsziromhoz hasonlóan bájosak voltak ezek a fiatal leánykák. Siva azt mondotta: „Megcsókolom a szemüket, hogy fölébredjenek." Visnu így szólt: „Pálmalevelekkel legyezni fogom testüket." Brahma intett, hogy maradjanak veszteg, és a színes keleti csillagoktól ragyogó égre tekintve, elragadtatással rebegte: „Mert szebbek a csillagoknál is, valami olyanná fogom varázsolni őket, amiben isten és ember örökké gyönyörködhessen. De olyanokká, hogy az istenek által is megszomjúzott csókjukra földi ember igényt ne tarthasson, csak vágyainak forróságát növelje" . . . Siva és Visnu remegve nézték a három szüzet, mialatt Brahma azon törte bölcs fejét: mi legyen a sohasem látott szépségű három hajadonból? . . . Tűnődését egy közeli magnolia-fa virágának vízbe hulló halk neszelése zavarta meg. Erre a csöndes csobogásra a három leány is fölnyitotta gyönyörű, mélytüzű szemét. Brahma ijedtében, hogy el ne fussanak, vizén úszó szent fehér rózsákká: lótuszvirággá varázsolta őket. És hajnalig velük fürödtek a mámoros, boldog istenek. Brahma hajnalban sem tudott megválni az egyik lótusz aranytermős kelyhétől, amely minden álomnál édesebben ringatta el a csendes tó színén. És amint így úszkált aranyvirág trónusán, elkábulva a lótusz érzék-zsibbasztó illatától, egy mindent meglátó, élesszemű kőfaragó haladt el éppen előtte az árnyas parton. Csak egy fél pillanatra állott meg (lehet, hogy akkor másképp számították az időt), de ez éppen elég volt mindent meglátó szemének, hogy még aznap kifaragja gránitkőbe, úgy, a vallásalapító Buddhát, az aranylótusz kelyhén ülve, elégült, boldog, nyugodt, nirvánát jelentő arckifejezéssel. És ez a szobor olyan tökéletes volt, hogy az istenek megáldották. Azóta minden pagoda elé ennek az első szobornak a mása készül el gránitkőből, vagy szép sima, fényes bronzból. A lótusz szent virág lett és szimbóluma a bőség- és termékenységnek, mellyel az istenek örök időkre megjutalmazták ezt a legszebb és legerotikusabb tropikus virágot."