Lótusz nevelése magról: Nelumbo caspica

2026. szeptember 14., hétfő

Nelumbo caspica – a Kaszpi-tengeri lótusz

Innami-szan barátomtól a 2010-es évek elején kaptam pár szem magot, nevezetesen a kaszpi-tenegri és az alap lótusz összeporzásából származó magokat. A magok alakja is érdekes volt mert nem gömbölyded, hanem elnyúltak voltak. 2017-ben és 2021-ben keltettem egy-egy szemet, de valahogy nem sikerült megtartanom egyik növényt sem. Idén, miután a Hopp Ferenc múzeumnak és barátaimnak adományoztam öt nagykövet lótuszt, s magamnak csak két nagy növényt hagytam, ezzel helyem és kedvem keletkezett a következő próbára, a maradék két szem maggal. Gyorsan keltek, szépek lettek.

Itt a mai állapot fotó.
Egyre nagyobb leveleket hozott a 20 cm-es tartóban

A keltetés részleteit a bejegyzés végére hagyva, movel szerdetném bemutatni be a kaszpi-tengeri lótuszt!

A Volga folyó, Európa legnagyobb folyórendszere, a Moszkvától északnyugatra fekvő Valdaj-hegységben ered 225 méteres tengerszint feletti magasságban, és 2 365 km hosszú útja során a Kaszpi-tengerbe ömlik, a híres Volga-deltán keresztül, mely rengeteg ágra szakadva viszi a hordalékot fokozatosan feltöltve a tenger északi felét. A Volga vízelvezető területe meghaladja az 1 553 900 négyzetkilométert. Nézzük meg térképen!

A Volga-deltája.

Forrás: Researchgate

A Volga főága mellett található az Asztraháni terület. A történelem átjáróháza. A türk nyelvű népek már a 6. században megjelentek a térségben. Első ízben a volgai bolgárok, majd a kazárok, sőt valószínűleg magyarok is éltek itt. A mongol hódítás a 13. század első felében, még Dzsingisz kán idejében érte el a területet. A Mongol Világbirodalom felosztását követően az Arany Horda uralta a térséget egészen a 15. század közepéig. Az 1430-as évektől sorra jöttek létre az új kánságok: Kazanyi (1438), a Krími (1441), az Asztrahányi (1466-), melyet az oroszok 1556-ban hódítottak meg Rettegett Iván vezetésével.

Az Asztraháni Bioszféra Rezervátum már 1919-ben létrehozásra került. Alapítója és első igazgatója a madárszakértő Vladimir Khlebnikov volt. Négy évszakos klímája van. Mára keresett idegenforgalmi desztináció lett.

November végétől a Volga-delta hatalmas jégpályává válik, és az ember egy hihetetlen utazásra indulhat hatalmas területén a sokoldalú Sever légcsónakon, amely ugyanolyan otthonosan mozog a vízen, jégen és hóban.

Mindazonáltal a legjobb idő a Delta természetének élvezetére július, amikor a ritka vízimadarak megfigyelése mellett a lótuszok is tömegesen virágoznak. Földünk egybefüggő legnagyobb lótuszállománya itt él és díszeleg.

Hogy pontosan hogyan került a lótusz, ez a szent keleti virág a Volga-deltába, története ismeretlen. Az is kérdéses, hogyan sikerült alkalmazkodnia a nagyon hideg telekhez. De az tény marad: a nyár közepén a Delta egy hatalmas területét a lótuszmező tölti be.

A jelenlegi kutatások szerint először Friedrich Ernst Ludwig Fischer orosz botanikus 1799-ben írta le a lótuszok jelenlétét a Volga-deltájában. Az első szisztematikus leírás 1818-ból származik, a svájci Augustin Pyramus de Candolle Párizsban megjelent növényleíró gyűjteményében, ahol felsorolja, hogy glóbuszunkon eddig hol találtak lótuszokat. Íme itt a bejegyzés:

A kötet címe: Regni Vegetabilis Systema Naturale,
alcíme: sive Ordines, Genera et
Species Plantarum Secundum Methodi Naturalis Normas Digestarum et Descriptarum
Az első kötet 1818-ban, a második 1821-ben jelent meg. Forrás: link

Ismerjük, hogy a lótusz virágai csak három-négy napig élnek. Élénk rózsaszínben jelennek meg, majd fokozatosan elhalványulnak, ahogy elhervadnak. Akárcsak a szakura, a lótusz is élő szimbóluma az élet múlandóságának. Illata csodálatos: ha egyetlen virágból szeretnéd érezni, le kell hajolnod hozzá. De amikor sok, teménytelen lótusz van, akkor mind árasztva a saját illatát, azt semmiképp sem lehet nem észrevenni. Olyan, mintha magát a tiszta gyengédséget lélegeznéd be.