Innami-szan barátomtól a 2010-es évek elején kaptam pár szem magot, nevezetesen a kaszpi-tenegri és az alap lótusz összeporzásából származó magokat. A magok alakja is érdekes volt, mert nem gömbölyded, hanem elnyúltak voltak. 2017-ben és 2021-ben keltettem egy-egy szemet, de valahogy nem sikerült megtartanom egyik növényt sem. Idén, miután a Hopp Ferenc múzeumnak és barátaimnak adományoztam öt nagykövet lótuszt, s magamnak csak két nagy növényt hagytam, ezzel helyem és kedvem keletkezett a következő próbára, a maradék két szem maggal. Gyorsan keltek, szépek lettek.
Itt a mai állapotfotó.
Egyre nagyobb leveleket hozott a 20 cm-es tartóban
Egyre nagyobb leveleket hozott a 20 cm-es tartóban
A keltetés és fejlődés részleteit a bejegyzés végére hagyom, mert mindenekelőtt szeretném bemutatni a kaszpi-tengeri lótuszt!
A Volga folyó, Európa legnagyobb folyórendszere, a Moszkvától északnyugatra fekvő Valdaj-hegységben ered 225 méteres tengerszint feletti magasságban, és 2 365 km hosszú útja során a Kaszpi-tengerbe ömlik, a híres Volga-deltán keresztül, mely rengeteg ágra szakadva viszi a temérdek hordalékot, s ezzel fokozatosan feltöltve a tenger északi felét. A Volga vízelvezető területe meghaladja az 1 553 900 négyzetkilométert. Nézzük meg térképen!
A Volga-deltája, benne sárgával kiemelve az Asztraháni terület
Forrás: Researchgate
Az Asztraháni Bioszféra Rezervátum már 1919-ben létrehozásra került. Alapítója és első igazgatója a madárszakértő Vladimir Khlebnikov volt. Négy évszakos klímája van. Mára keresett idegenforgalmi desztináció lett.
November végétől a Volga-delta hatalmas jégpályává válik, és az ember egy hihetetlen utazásra indulhat hatalmas területén a sokoldalú Sever légcsónakon, amely ugyanolyan otthonosan mozog a vízen, jégen és hóban.
Mindazonáltal a legjobb idő a Delta ritkaságainak élvezetére a július, amikor a vízimadarak megfigyelése mellett a lótuszok is tömeges virágzása is varázslatot teremt. Kevesen tudják, de Földünk egybefüggő legnagyobb lótuszállománya itt él és díszeleg.
Hogy pontosan hogyan került a lótusz, ez a szent keleti virág a Volga-deltába, annak története ismeretlen. Az is kérdéses, hogyan sikerült alkalmazkodnia a nagyon hideg telekhez. De az tény, hogy emberemlékezet óta, a nyár közepén a Delta egyik hatalmas területét a virágzó lótuszmező tölti be.
A jelenlegi kutatások szerint először Friedrich Ernst Ludwig Fischer orosz botanikus 1799-ben jegyezte fel a lótuszok jelenlétét a Volga-deltájában. Az első szisztematikus leírás 1818-ból származik, a svájci Augustin Pyramus de Candolle Párizsban megjelent növényleíró gyűjteményében, ahol felsorolja, hogy glóbuszunkon eddig hol találtak lótuszokat. Íme itt a bejegyzés:
a Nelumbium caspicum leírás
A kötet címe: Regni Vegetabilis Systema Naturale, alcíme: sive Ordines, Genera et
Species Plantarum Secundum Methodi Naturalis Normas Digestarum et Descriptarum
Az első kötet 1818-ban, a második 1821-ben jelent meg. Forrás: link
Jól tudjuk, hogy a lótusz virágai csak három-négy napig élnek. A Nelumbo caspica virága élénk rózsaszínben jelenik meg, majd fokozatosan elhalványul, ahogy elhervad. Akárcsak a szakura, a lótusz is élő szimbóluma az élet múlandóságának. Illata csodálatos: ha egyetlen virágból szeretnéd érezni, oda kell hajolnod hozzá. De amikor sok, megszámlálhatatlan lótusz virágzik együtt, amikor mind árasztja saját illatát, azt az élményt nem lehet szavakkal elmondani. Olyan, mintha magát a tiszta gyengédséget lélegeznéd be. Gyönyörű halvány lila színű virágok varázsa ez a jelenség.
Volga-delta lótusz nézőképek. Forrás: Google search
Kikelt, 2026 július 9-én
Ültetés a nevelőedénybe
Homokkal befedve
Vízzel feltöltve
Egymás után jöttek a levelek.
A várható nyárvégi szép idő még erősítheti a kölyök caspica-t a teletetés előtt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése